Keresés ebben a blogban

2012. május 4., péntek

Sóskás tollhegytészta



  Ez a variáció egy hosszú tél után  ilyenkor szervezetünknek nagyon fontos a friss, roppanós, vitaminokkal teli zöldségfélék fogyasztása, mint amilyen a sóska. Nagy vastartalma is előny!
  A sóska ásványi sót, meszet, foszfort, vasat, C-vitamint tartalmazó, élénkítő hatású növény, amit vértisztító hatása miatt a népi gyógyászat is kedvel.



Így készül a sóskás tollhegytészta:

 A babot 6 percig sós vízben megfőzzük, lehűtjük. A hagymát kis kockákra vágjuk. A fokhagyma gerezdeket szeletekre daraboljuk. A mandulát zsír nélkül megpirítjuk.

A sóskát alaposan megmossuk, a felét darabokra vágjuk. Fokhagymával, mandulával, 6 evőkanál olívaolajjal, sóval és borssal pürésítjük, leturmixoljuk. A sóska másik felét finomra szeleteljük.

A tollhegytésztát kétszeres mennyiségű sós vízben kifőzzük.

Egy fokhagymagerezdet, a vöröshagymával, az olívaolajon közepes hőmérsékleten 3 percig pirítjuk, majd hozzáadjuk a babot és 2 percig pároljuk vele.

A tésztát leszűrjük, a babbal és a pürésített sóskával összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, majd a finomra vágott nyers sóskával serpenyőben összepirítjuk.

Jó étvágyat!

Sóskamártás

Nem lesz nehéz megszeretni, ha az alábbiak szerint csináljuk. A sóska tényleg finom, egészséges, és néha macerásnak tűnhet elkészíteni, de nem olyan nagy kunszt.


 Mit ne mondjunk, megosztó étel, pont annyira, mint a spenót, mi éppen ezért zengenénk dicséretét. Hátha, valaki, mégis. Ráadásul a piacok és zöldségesek tele vannak illetve a mezők mostanában egészen szép sóskával, amiből tényleg az egyik legjobb kísérőjét lehet elkészíteni a levesben főtt marhahúsnak, de önálló fogásként, tojással-krumplival is megállja a helyét.

 Van, akinek az íze még oké is, de azért nem eszi a sóskát, mert ahhoz van szokva, hogy hatalmas rostszálakat kell folyamatosan húzogatnia a fogai közül, és azt hiszi, hogy a sóska csak ilyen lehet. Pedig nem. Ezek az erőteljes, ellenálló rostok alapvetően a levélnyélben találhatóak, ha hagyják túlnőni (amikor már rózsaszínes a szár), és nem tisztítják meg rendesen a leveleket, akkor maradhatnak az ételben. Ha azonban sikerül zsenge sóskát vennünk, aminek még puha, rövid szára van, akkor gyakorlatilag pucolni sem kell, mert egy normál turmixgép vagy botmixer simán elbánik velük. Sóskát azért is célszerű a piacon, néniknél vásárolni, mert egyrészről viszonylag zsengén szedik le, másrészről, tekintve, hogy tudják, a pucolás macerás lehet, igyekeznek a sóskaleveleket egy irányba tömködni a zacskóba. Így könnyebb a dolga a készítőnek, mert marokszám tudja a felesleges levélnyeleket lecsavarni a levelekről. A sóskát, csakúgy, mint a spenótot, állóvízben célszerű mosni, többször átforgatva, de hagyni leülepedni a földmaradványokat, különben recsegni fog minden falat. Még egy tanács. Ha találunk a csomagban felpuhult, nyálkás leveleket, azokat mindenképpen távolítsuk el, mert erjedt ízükkel simán elrontanak egy fazéknyi mártást is.

Az természetesen egyértelmű, hogy a sóska egészséges, csupa vitamin, arra azonban érdemes odafigyelni, hogy a lehető legkevesebb ideig főzzük, ugyanis oxálsav-tartalma a hő hatására részben kalciumsóvá alakul, ez egy vízben oldhatatlan só, ami nem tesz túl jót a vesének, mert remek kőképző. Ezért lehetőleg frissen együk meg amit elkészítettünk, de ha marad későbbre, akkor is csak langyosan vagy akár hidegen (mert úgy is finom) fogyasszuk.

Négy személyre legalább egykilónyi levelet kell számolni, ami nyersen kazalnyi, de nem kell hátrahőkölni, körülbelül a tizedére zuhan össze a párolás során. Ezért soha ne mondjuk rémületünkben a zöldségesnek, hogy köszi, inkább elég a fél kiló, mert akkor valaki éhen marad.

Így készül:

A sóskát megtisztítjuk a felesleges levélnyelektől, és tisztára mossuk, lecsöpögtetjük, és nagyjából összevágjuk. Kevés olajon egy nagy evőkanál cukrot kezdünk pirítani, amikor már sárgás, rádobunk öt szál felkarikázott újhagymát vagy egy kevés, karikára vágott póréhagymát. Amikor felszáll a cukros-hagymás illat, rászórjuk a megvágott sóskát – részletekben, egymás után, ahogyan egy adag összeesik, jöhet a következő maréknyi.
 Mikor mind a fazékban van, átkeverjük, sózzuk, és lefedjük, hadd párolódjon a saját levében. Eközben egy púpos evőkanál lisztet csomómentesre keverünk két nagy evőkanál tejföllel. Amikor a zöldség puha, esetleg egy nagyon kevés vizet öntünk alá, és a tejfölös habarást belefőzzük. Ekkor botmixerrel jól megdolgozzuk, és visszatesszük a tűzre. Feleresztjük két deci tejszínnel és egy kevés tejjel, forrpontig melegítjük, és még némi cukorral beállítjuk az ízét. Lehet csak tejjel is készíteni, de a tejszín nagyon finom bársonyosságot ad a kész ételnek, érdemes rá áldozni.

Jó étvágyat hozzá!