A tökéletes szilvás gombóc – recept 

 Sokan abban a tévhitben élnek, hogy igazán jó szilvás gombócot csak tapasztalt, nagy konyhai múlttal bíró nagymamák tudnak készíteni – pedig nem ördöngösség. Kezdjünk is neki a gombócolásnak!

Jöhetnek mindenféle gasztronómiai újítások, csodák és divatok, határozottan állíthatjuk, Micimackó után szabadon, hogy tény, tény, tény, nem afféle szerény vélemény, a szilvás gombóc feltalálása óta az egyik legkedveltebb finomság. Népszerűségét és már a neve által is kiváltó derűt mi sem jelzi jobban, minthogy az elfogyasztott egy főre jutó mennyiséget nem is számolva, mindenkinek akad emlékei között rengeteg mókás jelenet, vidám gyermekkori emlék „vele”kapcsolatban.
De gondoljunk csak az Indul a bakterház elhíresült gombóc-csatájára, a Padlás cimű musical Szilvás gombóc című, népszerű dalára, vagy a versben rigmusolt, fazékból kiszökő gombócokra. Az aranyló zsemlemorzsába hempergetett gombócokat bárki hibátlanul elkészítheti, ha pár gombóckészítési jó tanácsot megfogad.

 Tippek és fortélyok


Az első, és egyik legfontosabb, a tésztához legmegfelelőbb krumpli kiválasztása. Erre a célra a magas keményítőtartalmú, szétfővő krumplifajta a legjobb. Ezzel a tulajdonsággal általában a sárga héjú és húsú krumplik rendelkeznek. Ha a boltban, előrecsomagolt zacskós krumplit vásárolunk, akkor, a C betűvel jelzettet válasszuk: ez a legalkalmasabb gombóckészítésre.
A szilva, ami ízét-lelkét adja a gombócnak, mindenképpen legyen érett és édes. Jobb az apróbb szemű szilva – bár ez ízlés kérdése –, mert akkor a gombóc sem lesz ágyúgolyó nagyságú. Ha mégis nagyobb szemű szilvával dolgozunk, akkor azt érdemes megfelezni. Szükségünk lesz még finomlisztre és zsírra, egy kevés vajra, tojásra, valamint a kész gombócok köntösét adó zsemlemorzsára. A zsemlemorzsa, hacsak lehet, maradék száraz kenyérből, kifliből – nomen est omen –, zsemlyéből otthon készüljön. Nem nagy munka a lereszelés, csak arra kell ügyelnünk, hogy felhasználás előtt szitáljuk át, így egyenletesen finom szemcséjű lesz.

 Lépésről lépésre

 
Egy kiló krumplit tegyünk fel héjában főni, amikor megpuhult, akkor öntsük le róla a vizet, és hagyjuk éppen csak annyira hűlni, hogy ne égesse a kezünket. A héjában főtt krumplit sokkal könnyebb még melegen meghámozni, ilyenkor sokkal egyszerűbben leránthatjuk a héját, mint hidegen. Ha ezzel megvagyunk, még melegen törjük össze vagy nyomjuk át krumplinyomón. Ezután mindenképpen hagyjuk tényleg kihűlni, mert a meleg krumpli sokkal több lisztet vesz fel, ragadós lesz, nehezebb vele dolgozni. Legrosszabb esetben még az is megeshet, hogy a sok liszttől a megfőtt gombócok kőkemények, evésre alkalmatlanok lesznek. Olyanok, amilyeneket legfeljebb harci eszközként, egy vacsoracsatában vethetünk csak be.
Addig, amíg hűl a krumpli, sem kényszerülünk tétlenségre: magozzuk ki a megmosott szilvát. Ha kisebb a szilva, akkor a magja helyébe tegyünk fahéjjal elkevert porcukrot. De érdemes kipróbálni a porcukor helyett a barnacukrot, mert sokkal finomabb lesz, ha megolvad és izgalmasabb, karamelles, malátás ízt ad a gombóc töltelékének. Gyorsíthatjuk az eljárást, ha a fahéjas-cukros keverékbe a szétnyitott szilvákat egyesével belemártjuk. A gyümölcs húsos, nedves felülete éppen annyi ízesítőt vesz magához, amennyire a kellemes ízhatás eléréséhez szüksége van. Ugyanez az eljárás alkalmazható akkor is, ha a gombócba félbevágott nagy szemű szilva kerül. A szilvamag helyére tehetünk még egy kis kocka csokit vagy mokkáskanálnyi kakaót is.
Amikor a krumpli kihűlt, már akkor feltehetjük egy nagyobb lábasban, csipet sóval forrni a vizet – éppen lobogni fog, mire a gombócok elkészülnek. A kihűlt, áttört krumplihoz adjunk egy tojást, egy púpos evőkanál zsírt vagy vajat, egy csipet sót és kb. 30-40 dkg lisztet. A liszt mennyiségét azért nem lehet pontosan meghatározni, mert az a krumpli fajtájától is függ, hogy mennyi lisztet vesz fel. Itt nem árt némi tapasztalás. Ha kevés a liszt, nem áll össze a tészta, míg ha sok, akkor a már említett harci eszközként tudjuk csak hasznosítani. Ezért először tegyünk bele kevesebb mennyiséget, érezni fogjuk ha több lisztet igényel a tészta és ez később is pótolható.
Jól gyúrjuk össze, hogy egynemű, szakadás nélkül jól formázható, de még rugalmas, lágy tésztát kapjunk. Formáljunk belőle cipót és tegyük egy kilisztezett nyújtódeszkára. Középről szélei felé haladva – nem egy mozdulattal, erőből – fokozatosan nyújtófával nyújtsuk kb. fél centi, egy ujjnyi vastagra. Időnként lisztezzünk a tészta alá, mert anélkül a tészta könnyen a deszkához ragadhat.
A kinyújtott tésztát vágjuk kb. 8-9 cm-es négyzetekre. A tészta közepére helyezzünk egy szem szilvát, a tészta négy sarkát fogjuk össze, és egy csípéssel úgy zárjuk össze, hogy ne maradjon rés rajta. Két lisztes tenyerünk között ügyesen görgetve formázzunk gombócot a matériából, majd dobjuk a már lobogó vízbe. Amikor a gombócok a lábasba kerültek, 1-2 perc múlva, nagyon óvatosan, egy fakanál segítségével nézzük meg, hogy nem ragadt-e a lábas aljára. Ez ellen semmiképpen ne védekezzünk azzal, hogy a főzővízbe olajat öntünk!
Ha egy-egy gombóc leragadt, a (lyukas) fakanállal egy finom mozdulattal kimenekíthetjük fogságából. A gombócok egy idő után feljönnek a víz felszínére, ekkor hagyjuk még őket 2-3 percig lubickolni, majd egy szűrő segítségével horgásszuk ki, és alaposan csöpögtessük le őket. Ezután kerülhetnek a fazékba, melybe előzőleg vajon aranyszínűre pirítottuk a zsemlemorzsát. Hagyjuk a gombócokat mozdulatlanul legalább 5-6 percig ezen a morzsaágyon trónolni, mert a tészta még nagyon puha és sérülékeny. Ha ez a kis idő eltelt, a fazék két fülét megfogva, ügyesen rázogassuk meg az edényt, hogy a gombócok pörögve-forogva minden oldalukon meghempergőzzenek a zsemlemorzsában. Ezután már nincs más feladatunk, mint, még melegen, porcukorral meghintve tálalni.
A kész gombócokra még véletlenül se tegyünk fedőt, mert a visszacsapódó párától nedves lesz a zsemlemorzsa. Sok helyen a gombócok mellé a tésztából nudlit is főznek, és zsemlemorzsába forgatva a gombócokkal együtt tálalják. A pirított zsemlemorzsához adhatunk akár őrölt diót, vagy kevés barna cukrot, de   darált mandulát, mogyorót is. Ha sokszor kerül az asztalra szilvás gombóc, hogy meg ne unják a népek, többféle köntösbe is bugyolálhatjuk – porcukros mákba vagy dióba forgatva is isteni finom. Az ínyencek a szilvás gombócot még meglocsolják egy kis olvasztott vajjal és pár percre sütőbe teszik, majd ráadásul túrókrémmel tálalják.
Ha minden előzetes fogadalmunk ellenére esetleg degeszre esszük  magunkat szilvás gombóccal, egy cseppet se legyen lelkiismeret-furdalásunk, mert ahogy a szólás is tartja: gombócból nem árt meg a sok. Ha viszont szeretteink már mindet felfalták előlünk, míg mi romeltakarítást végeztünk a konyhában, vigasztalódjunk imígyen igazolt gombócfőzési sikerünkkel, és csak azért is mondjuk nekik: jóból is megárt a sok.

 

 

Szilvás gombóc

Hozzávalók a tésztához:

• 1 kg burgonya
• 20 dkg liszt
• egy nagy evőkanál búzadara
• 2 evőkanál olaj
• 1 tojás
• zsemlemorzsa
• só

A töltelékbe:

• 10-15 szem szilva
• fahéjas porcukor

A krumplit főzd meg héjában, majd törd össze. Dolgozd össze az olajjal, a liszttel, és a végén add hozzá a tojást, valamint kevés sót. Ha összegyúrtad, rögtön kezdj el vele dolgozni.
Nyújtsd ki a tésztát fél centi vastagra, majd vágj ki belőle nyolc centis kockákat. Mindegyik közepébe tegyél egy szem szilvát, amibe a mag helyére fahéjas porcukrot töltöttél, de beleteheted magában is a szilvát. A négyszögek sarkait hajtsd össze, és formálj gombócokat a batyukból lisztes kézzel. Forró, sós vízben főzd meg, majd, ha leszűrted, forgasd pirított zsemlemorzsába.
A zsemlemorzsát csak nagyon alacsony lángon barnítsd meg, mert nagyon könnyen odakap. Még akkor is sötétedik, ha már levetted a tűzről, hiszen a serpenyő forró.
Barackos és lekváros gombócot is készíthetsz. A gyümölcsöknek nem kell frissnek lenniük, kompótot is használhatsz.

Gyors szilvás gombóc

Hozzávalók:

• 1 pohár víz
• 5 dkg vaj
• 15 dkg liszt
• 2 egész tojás
• olaj
• 10 dkg zsemlemorzsa

A töltelékhez:

• 24 szilva

Önts egy pohár forró vizet egy kis fazékba, add hozzá a vajat, majd, ha felforrt, a lisztet. Kevergesd addig, amíg homogén tésztát nem kapsz. Vedd le a tűzről, majd hűtsd langyosra, és keverj bele két tojást. Egy lisztezett deszkán formálj belőle két rudat, majd oszd 24 egyenlő részre. A szilvákat magozd ki, majd ültesd a tésztakörök tetejére, és formáld gombóccá az egészet. Bő, sós vízben főzd ki, majd amikor feljöttek a víz tetejére a gombócok, szűrd le. Forgasd pirított zsemlemorzsába, és fahéjas porcukorral tálald.

Sóskás tollhegytészta

  Ez a variáció egy hosszú tél után  ilyenkor szervezetünknek nagyon fontos a friss, roppanós, vitaminokkal teli zöldségfélék fogyasztása, mint amilyen a sóska. Nagy vastartalma is előny!
  A sóska ásványi sót, meszet, foszfort, vasat, C-vitamint tartalmazó, élénkítő hatású növény, amit vértisztító hatása miatt a népi gyógyászat is kedvel.

Így készül a sóskás tollhegytészta:

 A babot 6 percig sós vízben megfőzzük, lehűtjük. A hagymát kis kockákra vágjuk. A fokhagyma gerezdeket szeletekre daraboljuk. A mandulát zsír nélkül megpirítjuk.

A sóskát alaposan megmossuk, a felét darabokra vágjuk. Fokhagymával, mandulával, 6 evőkanál olívaolajjal, sóval és borssal pürésítjük, leturmixoljuk. A sóska másik felét finomra szeleteljük.

A tollhegytésztát kétszeres mennyiségű sós vízben kifőzzük.

Egy fokhagymagerezdet, a vöröshagymával, az olívaolajon közepes hőmérsékleten 3 percig pirítjuk, majd hozzáadjuk a babot és 2 percig pároljuk vele.

A tésztát leszűrjük, a babbal és a pürésített sóskával összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, majd a finomra vágott nyers sóskával serpenyőben összepirítjuk.

Jó étvágyat!

Sóskamártás

Nem lesz nehéz megszeretni, ha az alábbiak szerint csináljuk. A sóska tényleg finom, egészséges, és néha macerásnak tűnhet elkészíteni, de nem olyan nagy kunszt.


 Mit ne mondjunk, megosztó étel, pont annyira, mint a spenót, mi éppen ezért zengenénk dicséretét. Hátha, valaki, mégis. Ráadásul a piacok és zöldségesek tele vannak illetve a mezők mostanában egészen szép sóskával, amiből tényleg az egyik legjobb kísérőjét lehet elkészíteni a levesben főtt marhahúsnak, de önálló fogásként, tojással-krumplival is megállja a helyét.

 Van, akinek az íze még oké is, de azért nem eszi a sóskát, mert ahhoz van szokva, hogy hatalmas rostszálakat kell folyamatosan húzogatnia a fogai közül, és azt hiszi, hogy a sóska csak ilyen lehet. Pedig nem. Ezek az erőteljes, ellenálló rostok alapvetően a levélnyélben találhatóak, ha hagyják túlnőni (amikor már rózsaszínes a szár), és nem tisztítják meg rendesen a leveleket, akkor maradhatnak az ételben. Ha azonban sikerül zsenge sóskát vennünk, aminek még puha, rövid szára van, akkor gyakorlatilag pucolni sem kell, mert egy normál turmixgép vagy botmixer simán elbánik velük. Sóskát azért is célszerű a piacon, néniknél vásárolni, mert egyrészről viszonylag zsengén szedik le, másrészről, tekintve, hogy tudják, a pucolás macerás lehet, igyekeznek a sóskaleveleket egy irányba tömködni a zacskóba. Így könnyebb a dolga a készítőnek, mert marokszám tudja a felesleges levélnyeleket lecsavarni a levelekről. A sóskát, csakúgy, mint a spenótot, állóvízben célszerű mosni, többször átforgatva, de hagyni leülepedni a földmaradványokat, különben recsegni fog minden falat. Még egy tanács. Ha találunk a csomagban felpuhult, nyálkás leveleket, azokat mindenképpen távolítsuk el, mert erjedt ízükkel simán elrontanak egy fazéknyi mártást is.

Az természetesen egyértelmű, hogy a sóska egészséges, csupa vitamin, arra azonban érdemes odafigyelni, hogy a lehető legkevesebb ideig főzzük, ugyanis oxálsav-tartalma a hő hatására részben kalciumsóvá alakul, ez egy vízben oldhatatlan só, ami nem tesz túl jót a vesének, mert remek kőképző. Ezért lehetőleg frissen együk meg amit elkészítettünk, de ha marad későbbre, akkor is csak langyosan vagy akár hidegen (mert úgy is finom) fogyasszuk.

Négy személyre legalább egykilónyi levelet kell számolni, ami nyersen kazalnyi, de nem kell hátrahőkölni, körülbelül a tizedére zuhan össze a párolás során. Ezért soha ne mondjuk rémületünkben a zöldségesnek, hogy köszi, inkább elég a fél kiló, mert akkor valaki éhen marad.

Így készül:

A sóskát megtisztítjuk a felesleges levélnyelektől, és tisztára mossuk, lecsöpögtetjük, és nagyjából összevágjuk. Kevés olajon egy nagy evőkanál cukrot kezdünk pirítani, amikor már sárgás, rádobunk öt szál felkarikázott újhagymát vagy egy kevés, karikára vágott póréhagymát. Amikor felszáll a cukros-hagymás illat, rászórjuk a megvágott sóskát – részletekben, egymás után, ahogyan egy adag összeesik, jöhet a következő maréknyi.

 Mikor mind a fazékban van, átkeverjük, sózzuk, és lefedjük, hadd párolódjon a saját levében. Eközben egy púpos evőkanál lisztet csomómentesre keverünk két nagy evőkanál tejföllel. Amikor a zöldség puha, esetleg egy nagyon kevés vizet öntünk alá, és a tejfölös habarást belefőzzük. Ekkor botmixerrel jól megdolgozzuk, és visszatesszük a tűzre. Feleresztjük két deci tejszínnel és egy kevés tejjel, forrpontig melegítjük, és még némi cukorral beállítjuk az ízét. Lehet csak tejjel is készíteni, de a tejszín nagyon finom bársonyosságot ad a kész ételnek, érdemes rá áldozni.

Jó étvágyat hozzá!

Négysajtos makaróni

Hozzávalók:

• 40 deka makaróni
• 2 dl tejszín
• 5-5 deka  sajt
• 2 deka vaj
• só
• fehér bors 

 Elkészítés:
A makarónit megfőzzük. Lecsöpögtetjük, majd hozzákeverjük a vajat. A sajtokat lereszeljük, majd a tejszínhez adjuk. Borsozzuk, majd a sajtos tejszínt a tésztára öntjük, és folytonos keverés mellett felmelegítjük. Amikor a sajt elolvadt, tálaljuk.

Padlizsános metélt

Hozzávalók:

• 30 deka hosszúmetélt
• 10 deka szalonna
• 5 deka sajt
• 2 padlizsán
• 4 paradicsom
• 2 gerezd fokhagyma
• olaj
• só, bors

Elkészítés:
A tésztát megfőzzük.
A szalonnát felkockázzuk, és megpirítjuk. A fokhagymát összenyomjuk, majd a szalonna zsírján megpároljuk. A padlizsánt meghámozzuk, húsát felkockázzuk, majd a szalonnához adjuk.
A paradicsomot is meghámozzuk, cikkekre vágjuk, és a padlizsánhoz adjuk. Sózzuk, borsozzuk, majd lefedve addig főzzük, amíg pépes nem lesz. Utána a tésztára merjük, megszórjuk a sajttal, és tálaljuk.

Burgonyás lángos

 
Hozzávalók:

• 1/2 kg liszt
• 1 dl tej
• 1 kiskanál cukor
• néhány evőkanál liszt
• 1/4 kg főtt burgonya
• só
• langyos víz vagy tej

Elkészítés:
A lisztet tálba téve meleg helyen átlangyosítjuk. A tejet összekeverjük a cukorral, élesztővel és néhány evőkanál liszttel, azaz kovászt készítünk. Ezt is meleg helyre állítjuk.
A főtt, áttört burgonyát elkeverjük a langyos liszttel, gyengén sózzuk, hozzáöntjük a megkelt kovászt, és annyi langyos vízzel, vagy tejjel dagasztjuk össze, hogy félkemény tészta legyen.
Jól kidolgozzuk, aztán liszttel meghintve, és ruhával letakarva megkelesztjük (háromszor akkora legyen, mint a kelesztés előtt).
A megkelt tésztából olajos kézzel nagyobb tojásnyi darabokat csípünk ki, beolajozott tálcára tesszük őket, nem túl közel egymáshoz, és még 10-15 percig kelni hagyjuk. Közben olajat forrósítunk.
A kis cipócskákat laposra húzzuk, és az olajban mindkét oldalukat megsütjük. Lapátkanállal szedjük, hogy az olaj lecsepegjen róla.
Sajttal, fokhagymával, pirított káposztával tálaljuk.